A Tiffany-technika

A századforduló táján egy New York-i ékszerész, Louis Confort Tiffany többek között lámpákat is tervezett, virágszerűen összeállított mintázattal, amelyekkel Európában is nagy sikert aratott. E technika szerint dolgozni és ebben az értelemben rögtönözni sok időt vesz igénybe, mert pontosan követhető recept erre nincs. Akinek mégis sikerül, komoly értékeket, valódi ritkaságokat alkothat.

Hogyan készül?

Kezdésképp méretarányos vázlatok, majd életnagyságú terv születik a munkáról - papírlapra vetve. Ezután a vázlatról letisztázott másolatot készítünk, az egyes üvegrészek közötti határt jelképező vonalakat kiemelve. A következő lépések: ezeket a vonalakat kartonlapra másoljuk, ezzel egy időben az átmásolt részeket megszámozzuk - a későbbiekben ez fog segíteni az azonosításukban. Ha végeztünk a másolással, kivágjuk a mintát a kartonlapból, és a vonalak mentén további darabokra metsszük. Ezek a darabok sablonként fognak szolgálni a végleges üvegdarabok számára. A következő, és egyben rendkívül fontos állomás a színösszetétel kiválasztása, és minden külön darabnál a használni kívánt szín meghatározása. A hatás gazdagítására kiválóan alkalmas az opalizáló üveg. Miután kiválasztottuk megfelelő színű üvegeket, kivágjuk a sablonok szerinti darabokat. Az üvegdarabokat az élek mentén mindkét oldalon lecsiszoljuk. Ezt követően a színes üvegdarabok széleit rézfóliával tekerjük körbe, majd az egyes darabokat cinnel forrasztjuk egymáshoz.

Tiffany sikerének titka, hogy a középkorban is használt, nehézkesebb ólomüveg technikát átdolgozta, és ezáltal könnyebben elérhetővé tette. Segítségével számos alkalmazási lehetőségre nyílik mód a különféle dísztárgyak, speciális kivitelű ablakok gyártása terén.