Az üveg

Mesterséges, amorf, nem kristályos anyag, általában átlátszó, de gyakran áttetsző vagy átlátszatlan, olvasztott állapotából átmenet nélkül szilárduló - ekkor szilárd testek tulajdonságaival rendelkező - ún. szilikát. Szerkezetének legfontosabb összetevői a szilícium és az oxigén (szilícium-dioxid; kovasav). Tartalmaz továbbá fizikai tulajdonságait meghatározó fémeket, leggyakrabban nátriumot, káliumot, kalciumot, ólmot, magnéziumot, báriumot.

Főbb fajtái és felhasználási területei:

  • kalcium-nátrium (mész-nátron) üveg
    főként tábla- és öblösüvegként ismerjük (ez utóbbinak legközönségesebb fajtája a sok vas- és alumínium-oxidot tartalmazó palacküveg)
  • kalcium-kálium (káli) üveg
    finomabb üvegfajta, háztartási szervizek, csiszolt üvegtárgyak, laboratóriumi eszközök készülnek belőle
  • ólom-(kristály-) üveg
    kitűnő minőségű üveganyag, finom, csiszolt használati üvegek, sugárvédelmi, optikai tárgyak alapanyaga
  • bórszilikát üveg
    hőálló háztartási, műszaki, laboratóriumi üvegtárgyak készítésére alkalmas anyag

Az üveg előállítása

Lényegében az üveg készítésének módja a kezdetektől máig ugyanaz maradt, csak a technika fejlődött, és a nyersanyagok finomodtak.

A különféle üvegfajták a nyersanyagok különféle keverékét igénylik. Az öntöttüveg köztük a legismertebb, amely kvarchomokból, szódából, szulfátból és mészkőből készül.

Az üvegtáblákat formában készítik. Az üvegkeverék kvarchomokból, mészkőből és szódából áll, valamint timföldből és tisztító anyagokból. Az olvasztást 1500 °C-on végzik, a masszát azonban kb. 1200 °C-ra lehutik a további feldolgozás számára.

Az iparművészeti munkák számára alkalmasak az úgynevezett antik üvegek. Ezek átlátszó, színes, fújt üvegek. Különlegesek köztük az opalizálók, szétfolyó színsávokkal, melyek fényáteresztők, noha nem átlátszók. Ezek különlegesen alkalmasak világítótestek előállítására. Ezeket a színes üvegeket általában kovasavból, szódából, mészkőből, bóraxból és különféle fém-oxidokból készülnek. A fém-oxidok adják az üveg színét.

 

Az üveg története

Valójában ma sem tekinthető tisztázott ténynek, hogy mikor sikerült eloször üveget előállítani, legalábbis nem abban az értelemben, hogy szándékosan erre a célra törekedtek volna. Az összefüggés a bronzöntéssel és más fémek olvasztásával nyilvánvaló, mert az ehhez szükséges magas hofokú tűzben olyan salakok képződtek hevítés közben, amelyek az üveg előállításához vezettek. Az egyiptomi ásatások alkalmával mázas agyag- és zsírko edényeket hoztak felszínre a Kr.e. mintegy 4000 körüli korból. Valószínű, hogy ott már Kr.e. 1500 körül homokmagra öntött üvegedényeket is készítettek.

Később, úgy Kr.e. 1000 táján Szíria és Mezopotámia voltak az üvegedény-készítés központjai. A római császárok korában a használati üvegtárgyak előállítására üveggyártó műhelyek sorából álló központok alakultak ki. Az ékszerként foglalatban viselt üveg mindig divat volt. Az üvegfúvó pipát is a rómaiak találták fel, amely lehetővé tette a vékonyfalú üvegek fújását. Ez az eljárás napjainkig használatos.

Az üveg előállítása csakhamar gyors fejlődésnek indult. A középkortól számos üveghuta működött Közép-Európában, főként erdős vidékeken. A velencei díszüveg közismert, és mint régiség, igen értékes.

Sokféle találmány színesítette a képet, mint például a X. századtól kezdve alkalmazott ún. Kabinet-üveg, amely színtelen üvegbe olvasztott színekkel ablaküveg készítésére is alkalmas volt. Ezeket az üvegeket használták a középkori templomok és székesegyházak díszes ablakainak készítéséhez. A XVI. század közepe táján kezdték el használni Velencében a gravírozás technikáját. Aztán ott van a kronüveg (Crown-üveg), az ólommentes üveg, amit az optikai lencsék előállítására fejlesztettek ki.

A sokféle üvegfajta ipari előállítása lehetové teszi számunkra, hogy lakásunkat és munkahelyünket elérhető áron világosabbá és kellemesebbé tegyük, ugyanakkor a környezet ártalmaitól is megvédjük.